Vasárnap reggel...átiszogatott éjszaka után, amikor az életem egy lyukas garast sem ér nemsok dologra vagyok képes. Ilyenkor vagy valami szemetet eszem, vagy valami írdatlan ütőset. Ma az ütős győzött... A testilelki egyensúlyt szem előtt tartva a májam lerombolása után tervbe…

  Na ma ismét belevágtam... Nagyit kísértem a piacra, és az egyik húspult mellett elhaladva megláttam egy nagy halom sertésszűzet. Erről a húsról nekem mindig az jut az eszembe ha meglátom, h legszívesebben fognék egy jó hosszú bagettet, kettévágnám, belefektetném a húst…

Az egész úgy kezdődött mint egy átlagos délután... 1630, munka off, irány a bolt. Kitaláltam, h csinálok valami egyszerűt, gyorsat...Éppen császkáltam és gondolkodtam milegyen, amikor csörgött a teló...Tesó... Biztos voltam benne, h kajálni szeretne, ezért felajánlottam neki…

  Kezdjük azzal, h egy kacsa halott... Következő lépés, (persze miután túltettük magunkat az első, Winnetou nyilaláltal ütött lelki seben) h gondoljuk át megvan-e minden, ami ehhez a vacsihoz kell (2 főre) : A húshoz: 2 db kacsamell (a bőr leszedve) vörösborecet v.…

    Naés akkor jöjjön az egyik favorit...mert megérdemli :) Életem eddigi egyik legdúrvább húsa, és egyben talán a legegyszerűbb kaja, amit valaha csináltam, és ami nagyon ritka, még a beígért elkészítési időt is tudtam tartani, ami az esetek 10%-ban ha sikerül. Most…

Végre megtörtént... Baromi sok halasztgatás és szöszmötölés után végrerávettem magamat és elindítottam a blogot. Hogy mi vitt rá...? Egyrészt imádok sütnifőzni, és szerencsére sokbátorító visszajelzést kaptam, h gyerünk, másrészt minden kajcsit amit eddigcsináltam…